Gazdanegyed: Rehabilitációja évtizedek óta várat magára, csu-
pán néhány jó példa akad Igényesen újították fel az Erhardt-há-
zat

A gazdanegyed rehabilitációja évtizedek óta várat magára, pedig egy-egy épület felújítása – ha szükséges, új funkciókkal való felruházása – példázza, milyen is lehetne ez a városrész.

Étterem, borpince
Sopron szerencsés, mert az óváros műemlékein és természeti környezetén kívül még számos értékkel rendelkezik. Ilyen a gazdanegyed, amelynek rehabilitációja évtizedek óta csak álom. Tervek, elképzelések mindig voltak, de a megvalósítás elmaradt.

A rendszerváltás után azonban egy-két épület megújult, mutatva, mit rejtenek az ódon, sokszor pusztulófélben lévő épületek. Közéjük tartozik a Balfi utca 10-es számú ház is, amelybe tulajdonosa igényes éttermet, borpincét álmodott. Az úgynevezett „balfi külvárosban” többnyire egyszerű barokk gazdapolgárházak állnak, helyenként átalakított, klasszicizáló megjelenéssel – avat a múltba Erhardt Zoltán.

• Az általunk 2002-ben megvásárolt lakóház a XVIII. század közepén épült, az alatta található pincék valószínűleg másfél-két évszázaddal korábbiak. Levéltári adatok alapján a ház eredeti tulajdonosai több generáción keresztül tímárok, majd posztókereskedők voltak, akik borászattal is foglalkoztak.

Az épület felújításával a soproni borokat népszerűsítő borvendéglő létrehozása volt a célunk. A műemlék épület felújítása sok kötöttséget is jelentet, de sikerült mindent úgy átalakítani, hogy a korábbi lakóépület funkcióváltásával az építészeti értékeket – a gyönyörű boltíveket, a korabeli mestergerendás födémet, a fiókos dongaboltozatú pincéket – eredeti szépségükben helyreállítva megmentettük. A terveket Tóth Gábor készítette.

Helyi gasztronómia
Az átalakítás több mint két évet vett igénybe, és 2005 májusában megnyílt az Erhardt-ház, éttermeivel, a grillkerttel, az eredeti szépségükben látható borospincékkel és a minden igényt kielégítő konferenciateremmel. Nálunk minden Sopronról, a soproni borokról és a helyi gasztronómiáról szól – folytatja Erhardt Zoltán, miközben bejárjuk az épületet. – nem véletlen, hogy az egyik étterem a barokk nevet viseli, és az sem, hogy a legjobb pincészetek boraival várjuk a vendégeket. Csak akkor kínálunk más vidékekről származó bort, ha a vendég ragaszkodik hozzá, vagy a feltálalt ételhez illik más. Rendszeresek a borvacsorák, és minden hónapban más és más borászat mutatkozik be. Márciusban a Lővér-pince „alkotásaival” ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

Árnyat adó diófa
A 25-40 fős konferenciatermet a legkorszerűbb technikával szerelték fel. Lehetőség van diszkrét üzleti ebédekre, vacsorákra, de akár meghitt csevegésre is egy pohár bor mellett. A tulajdonos büszke arra, hogy megmentették a kert idős diófáját, amely nyaranta hűs árnyat ad. A borvendéglőbe azok is betérnek, akik csak az épületben szeretnének gyönyörködni. Talán eljön az idő, amikor egyre több ilyen ház lesz a gazdanegyed utcáiban.